újblog

Évek óta használom a szükségképpen elmúlt dolgok mintájaként a lovat. Egy több ezer éves háztartási, katonai, mezőgazdasági dolgot, a kultúra egyik alapkövét.
És elmúlt.
Sok minden nyertünk az új dolgokkal, és sok minden vesztettünk.

 

A festmény nem fénykép, a koncert nem MP3.

Tudom, nem jó negatívan kezdeni. De évek óta motoszkál bennem, hogy a galériákban mászkálók talán nem jól teszik, ha átszaladnak rajtuk. Hogy a felfújt sztárkiállítások a kívánatossal éppen ellenkező hatásúak. Hogy a komolyzenei koncertek magas jegyárai, az Opera (NEM a böngésző!) költségvetése rendben vannak.

A magyar kormány a választójogú lakosság 47 százalékának 2/3-a (az összes választó mintegy 31 százaléka) helyeslésének birtokában módosíthatja az alkotmányt. Mert erre a polgárok felhatalmazták.

Ha a polgárok sok százezrei adót csalnak, akkor az az adótörvény miért hatályos? Ugyanazok a polgárok tevőlegesen, tudatosan véleményt nyilvánítanak a közigazgatásról.
Miért nem veszik figyelembe?

Konkrétan a minimálébéres és zsebbe fizetett, illetve minimálbéres és vállalkozó polgárok (tehát dolgozó, jövedelemszerző, fogyasztó, adófizető) hatalmas tömegéről van szó.

Miközben a gyerekemnek meséltem, hogy miért csökken a népesség, belém villant, hogy ezt két, fontosnak és haladónak itélt vonulatnak köszönhetjük:

- a  nők egyenjogúsításának
- az egyének szerepe hangsúlyozásának. 

Igyekszem röviden.

Az utóbbi 1 - 1,5 évben állandóan nyomatják az IT cégek, hogy ők mennyire energiatakarékosak. Ezt a vonulatot is a Sun Microsystems kezdte, mint a vékonykliens-rendszert (Wikipedia -> thin client), de elkövettek egy hibát. Lehívtak egy adatot az amerikai KSH-tól, hogy ha minden számítógépet (PC-t, szervert, adatközpontot, webkiszolgálót, DNS-gyökérszervert, GPS-vezérlőt, bankot, CIA-t FBI-t CSI-t stb) kikapcsolnának, akkor 1,5%-kal csökkenne az energiafogyasztás.

Másfél százalékot. Hatvanadrésznyit. Az összes rizsa, amit elénk löknek, az összes dollár-, euró- vagy forintmilliárd, amit a számítógépek "zöld"-ségén meg lehet takarítani, az 1,5%-nyit ér.

Érthető módon a Médiablog kiterjedten foglalkozik a hagyományos újságírás sanyarú sorsával. Amely alatt a nyomtatott újságok példányszámának, olvasottságának folyamatos csökkenését kell érteni. Ha a példányszám csökken, akkor kézenfekvően csökken az árbevétel, kevésbé kézenfekvően, de fájdalmasabban csökken a hirdetésbevétel. (Sok újságnál a hirdetésbevétel nagyságrendekkel haladja meg az utcai vagy előfizetéses eladás árbevételét.) A hirdetők is minden eszközzel igyekszenek a kiadásaik csökkentésére, és ebben a példányszám csökkenése rendkívül hatékony eszköz. A mai, a növekedést a legfőbb értéknek tartó világban a „csökkenés” szó már magában is rendkívül negatív töltetű.
A sanyarú sorsnak szerintem több, jól meghatározható oka van.

Megsújtottam a villanykörtét (a lakásvilágítás technológiáját) egy cikkben. Merthogy vagy kevéssé hatékony, vagy rendkívül drága dolgokat lehet kapni. S ebbe beletartozik a halogénizzó, amit különösen utálok: energiapazarló, vakító, drága s ráadásul minden nyavalyás lakberendező álma, nem tudom miért, biztos az én hibám. Eddig két ismerősömnél égette ki a konyhaszekrény ajtajának felső élét, mert a beépített világításnál figyelni kellene arra, hogy ne essen a zsanér közelébe. Ellenkező esetben az ajtó mintegy 1,5 cm-re van az égő halogénizzótól nyitott állapotban, amitől szerencsétlen esetben lángra is lobbanhat.

Nna. Inkább arról beszélnék, hogy a cikkben szó esett a LED-es világításról,  mint ami a jövő lehetne, ha nem lenne még 10x drágább, és nem lenne förgetegesen ronda színe, és nem lenne gyenge a fénye az általános megvilágításra.
Erre jő egy hír a Fraunhofer Intézettől (1 - egy - nappal a cikk leadása UTÁN), hogy a németek jól megjutalmazták az OSTAR LED Lighting termékek fejlesztőit, aki kb. 3 év után jövőre kihoznak egy 1000 lumenes, fehér kereskedelmi fényforrást először autófényszóróként. A Fraunhofer a mikrolencséket találta ki a  LED-hez, kétfélét: az egyik (réteg) fókuszálja a sugarat, a másik homogenizálja.
S még, ami nem szerepelt a cikkben: olyan 4 évvel ezelőtt a  NatGeo megjutalmazta azt az embert, aki lábbal hajtott dinamóval töltött akkumulátorral működő fehér LED-es lámpával pótolná a büdös és halvány petróleumlámpát. A napi aktív időszak megnyújtása a kultúra terjedésének alapfeltétele ugyanis a primitív népeknél. Az eredeti híradás szerint mintegy félórás tekerés 3 órai olvasásra elegendő energiát tölt az akkukba.

Felrémlik, hogy ha 3 asszony 5 órát teker, akkor megnézhetik elemes LCD tévén a valóságshowt is...

Telindusnak hívják azt a szervezetet, amely meghívott, és a Telindus voltaképpen a Belgacom nevű belga Matáv tulajdona.

Brüsszelben a Tour & Taxis nevű helyen volt az esemény, amely a Google Maps-on teljesen olyan volt, mint a csepeli szabadkikötő egy (két) raktára - és valóban. A hely raktárakból kialakított irodákból és kiállítóterületből áll.

Eric Brant, a Belgacom kereskedelmi igazgatója fejtette ki, hogy manapság az ICT-piacon a  sikerhez három tényező kell:
- valós idejű online elérés;
- valós idejű kapcsolat az adatokhoz
- az adatok felhasználójának bevonása az adat előállításába.
Mindez természetesen a YouTube sikere alapján.
Megdöbbentő.
Mindig tudtam, hogy ahhoz, hogy valaki vezető legyen, valamiféle vakság és süketség kell. De hogy ekkora! Nem arra hasonlít a vállalati közegben a web 2.0, hogy ha valamit  nem tudsz, találd ki magad?! Nesze neked tervezett és pontos működés.

Kifújt a "wordizmus", jól megkaptam a magamét, meg a MorphoLogic is.
Meg a Microsoft is. 1 milliárd dollárt kell fizetnie az EU-nak -- hacsak legvégül helyet nem adnak a fellebbezésének.
Közben maga egész Amerika kritizálja az EU szűklátókörűségét, és próbálja nevetségesseé tenni, hogy fakerekű autót kényszerít a polgáraira (értsd: operációs rendszert, és nem feleslegesen felduzzasztott, csicsákkal bőven ellátott operációsrendszer-terméket).
De nem ez a legnagyobb baj szerintem. Hanem hogy megint, és még mindig azzal érvelnek, hogy "ha mindenkinek megtiltanák, amit a Microsoftnak, akkor megállna a fejlesztés".
A MICROSOFT NEM MINDENKI!
Ez a különbség. A Microsoft a 90% fölötti elterjedtségével egy merőben különleges jelenség.
A Microsoft olyan cég, amelynek belső, vállalati döntései globális kihatásúak. Ugyan nem életfontosságú, hogy miként működik a Windows (néha igen, de ettől bizony jól elhatárolódik az EULA-ban, ezért KELL felelősségre vonható forrású szoftvert használni az életfontosságú berendezésekben), és mit, hogyan tud az Office, de milliárdos lélekszámú sokaság életét befolyásolja. Az sem mindegy, hogy minden ország minden intézménye használ Windowst, Office-t, tehát fizet licencdíjat, és mégis szenved a hibáktól, támogatás kényelmetlenségeitől, a közismerten igen alacsony szellemi értékű programozási kultúrától (*).
Tévedések elkerülése végett a Micosoft illetékesei tudatában vannak globális felelősségüknek. Ennek tudható be az is (**), hogy tényleg rendkívül sokat foglalkoznak a kompatibilitással: ma is futtathatók a Windowsok alatt a 20 éves DOS-os szoftverek, és minden, ami azóta született Microsoft-platformon. (Ez az állítás olyan 80%-ban igaz, de ennyi is milliárdokba kerül a Microsoftnak.) (Ez például egyáltalán nem igaz az oly sokat emlegetett Linux-világban, egy-egy kernelváltozat-váltás használhatatlanná tehet bármilyen fontos alkalmazásokat. Majd ezért is megkapom a magamét. Nem baj.)

Továbbá. Lehetne a Microsoft még sokkal agresszívebb is. Mi akadályozhatná meg, hogy megszüntesse a termékei árusítását a barátságtalan régiókban? Elvész a profitja is persze, de ha valami nem megy, nem kell erőltetni. Például nem ad el több Windowst Franciaországban. Térjenek át Linuxra, mint a párizsi csendőrség.
Mégis marad, tárgyal, fenyeget, kényszerít, veszteget -- érvényesíti az érdekeit, mert megteheti. Meg mert mindenkinek kell a Windows-Office.
De a Microsoft nem olyan, mint a többi vállalat. A Microsoft nem mehet tönkre, mint bármelyik más. A Microsoft, ha úgy vesszük, olyan globális erőforrás, mint a méhek - amelyek néhány millió éve a beporzás monopóliumának élvezői.
Csakhát neki is el kellene viselnie a kaptárt.
És le kellene engednie az árakat mondjuk a felére -- mert Windows és Office úgyis annyi fogy, amennyi bőven eltartja a fejlesztést. Ne a monopolhelyzetből éljen a Microsoft, a valódi kreativitásából legyen extraprofitja, tehetséges versenytársakat győzzön le, mint az Xboxszal.

(*) Alapvető igazság, hogy még a legéteribb jellemű ember is szarik legalább kétnaponta. Ilyen alapvető, és mindenki által ismert igazság, hogy a Microsoft Windows és az Office nem különösebben jó szakmai minőségű szoftverek. Nem hibásak (egy-két-három service pack után), hanem rosszul, kifogásolhatóan tervezettek. Működnek, használhatók, de sok  következetlenséget, esetlegességet tartalmaznak, amelyek nehezítik a használatot, a kezelést (minden kultúrkörnyezetben). Ez még az infrastruktúra jellegű termékekre is áll (szerver-operációs rendszerekre, hálózati szoftvereszközökre), amelyek pedig lényegesen jobbak a végfelhasználói termékeknél.
Az autók meg füstölnek.
Így használjuk azokat.

(**) No meg a Microsoft-alkalmazottak végtelen önteltsége, felfuvalkodottsága, küldetéstudata, cég-egoizmusa. Ezért hívják őket a világ minden táján Microsoft-droidoknak...

Háttér: ez a blog egy helyesírási felhorgadáshoz való hozzászólás melléktermékeként keletkezett. Akkori utolsó postomban megemlítettem, hogy a helyesírás jelenlegi tragikus helyzetének egyik oka a pedagógustársadalom végbement kontraszelekciója. (Gy.k.: az általános- és középiskolákban maradt, alulfizetett, motiválatlan, a két hónapos szabadság ellenére mostoha munkakörülmények gyötörte, sokszor az elmebetegség határán dolgozó tanárok rossz minőséggel, alacsony hatékonysággal adják át a tudást a fegyelmezetlen, tekintélyt nem ismerő nőstény és hím kamaszoknak. Az eredményről az egyetemi oktatók szoktak rémtörténeteket mesélni.)

Van egy másik, bizonyos szempontból még félelmetesebb ok: a Microsoft Office-ba épített helyesírás- és nyelvhelyesség-ellenőrző.

Nem kritizálom a szolgáltatás minőségét, nincs meg hozzá a képesítésem. De a Microsoft- alkalmazások gyakorisága („penetrációja”) önmagában azonnal indokol(hat)ja a bennük foglalt nyelvtani „tartalom” bevonását az akadémiai szabályrendszerbe.

Tapasztalatom szerint a Microsoft Office használóinak túlnyomó része a telepítéskori alapbeállításokat használja. Ezek a verziók előrehaladtával finomodtak, azaz közeledtek az akadémiai ajánlásokhoz (a magyar helyesírási szabályzatban, továbbiakban MHSZ-ben foglaltakhoz), de egyrészt a jelenlegi, legfejlettebb állapot sem hibátlan, másrészt elég sokan használják a régebbi, lényegesen hibásabb változatokat.

A Microsoft Office (a Word) bűne, hogy elterjedt a napok és hónapok neveinek nagybetűvel kezdett írása.

A Microsoft Office (a Word) bűne, hogy sokan azt hiszik, címekben, alcímekben szabad minden szót nagy betűvel kezdeni. Hasonlóképpen innen eredhet, hogy intézmények részlegeinek neveit („Ellenőrzési Osztály”) , beosztások megnevezéseit („Ellenőrzési Osztályvezető”) nagy betűvel kezdődően írják, holott ezek alapvetően NEM tulajdonnevek.

Kell valamit tenni?
Mármint olyasmit, hogy a Microsoft Office nyelvtani szolgáltatásait hagyja jóvá a Magyar Tudományos Akadémia. "Ez nem életszerű, az Akadémia működési ritmusa néhány nagyságrenddel lassabb a szoftverfejlesztésnél" - mondhatná a közgondolkodás, de a Microsoft monopolhelyzete és mérete miatt a verziók kibocsátása annyira ritkává vált, hogy az Akadémia nyugodtan lépést tarthatna.
Továbbá.
A magyar állam makacs rendszerességgel átalánydíjban ("Campus Egyezmény", "Államigazgatási Egyezmény", ezek tízmilliárdok!) kifizeti a Microsoftnak a különböző állami, önkormányzati és oktatási intézmények illegális szoftverhasználatát - amely ezáltal már nem is illegális. Mekkora túlzás ezután azt állítani, hogy a Microsoft Office-ben foglalt nyelvtani tartalom a hivatalos magyar helyesírás?!

Kevésbé lényeges dolgok, csak precízeknek
A Microsoft Office-ban és egyéb szöveg- valamint dokumentumszerkesztőkben „helyesírás-ellenőrzés” alatt egyes szavak elgépelés-mentességének ellenőrzését értik. Pontosabb tehát a „szóellenőrzés” kifejezés. Nem szól a szoftver, ha értelmetlen szavak kerülnek egymás mellé, és nem szól, ha rossz a vesszők, pontok, egyéb írásjelek elhelyezése (hiányoznak, túl sok van belőlük, rossz helyre kerültek stb.) Alaphelyzetben a szoftverek nem ellenőrzik a csupa nagybetűvel írt szavakat. Kihagyják a számokat tartalmazó szavakat, hibásnak jelölik az idegen, és a szótárukban nem szereplő neveket.

Ennél érdekesebb, nehezebben felfedezhető, javítható, bennmaradó hiba az elgépelt, de értelmesen maradt szó. Például: üzemetetés (üzemeltetés helyett), lányeges (lényeges helyett), és még rengeteg adódik, aki gyűjti, akár közzé is teheti.

A Microsoft Office-szal való munka legszórakoztatóbb része, amikor az alany megpróbálja kitalálni, hogy a nyelvhelyességi ellenőrző miért húzott alá zölddel valamit. Legtöbbször, mert két szóköz van valahol. Vagy hiányzik neki egy vessző. Sokszor túl sok neki, vagy hiányzik neki egy „hogy”.
A nyelvhelyességi ellenőrző a Word leginkább vitatható (egyben legtöbb külső, nem-Microsoft erőforrást használó) szolgáltatása – amelyet éppen ezért a legtöbben ki is kapcsolnak. Voltaképpen a Microsoft a magyar nyelv szépségének megóvása érdekében tanúsított hősies kitartása, hogy a nyelvhelyességi ellenőrző még mindig benne van a Wordben.

Mint ismeretes, a szellemi tevékenységek voltaképpen az emberi (és állati) agy elektromos és kémiai állapotának komplex változásai. A szellemi tevékenységek tárgyiasult eredményei az agy által termelt váladékoknak tekinthetők.

A testváladékok vizsgálata és cseréje az élet minden szintjén a társas tevékenység fontos része. A verejték, nyál, vizelet, széklet szaglászása, ízlelése rendkívül érzékeny eszköz. Hihetetlenül pontos adatokat szolgáltat a váladék kibocsátójának teljes testi és lelki állapotáról.
A váladékvizsgálat képességének egy része veleszületett, más része az élet során tanult tulajdonság.
A váladékok cseréje sokszor a legintimebb együttlétek velejárója.

Nos, az olvasás az agyváladék vizsgálata. A megfelelően pontos szövegértelmezést (érzékeny agyváladék-vizsgálatot) tanulni kell, aminek eszköze a vizsgálat minél sűrűbb gyakorlása, a minták együttes kiértékelése.
Az agyváladék-csere (beszélgetés, együttes tévénézés, olvasás) az egyéb váladékcserékkel azonos bensőségességű tevékenység. Ne is gyakoroljuk akárkivel, csak olyannal, aki érdemes a saját agyváladékunk befogadására, s akiét mi is készséggel (szerencsés esetben gyönyörrel!) fogadjuk be.